„Gyere Csupi, jó buli lesz”

A 2015-ben alapított HopTop Brewery nem egy szokványos utat jár be a magyar kisüzemi szcénában, legyen szó az indulásról, a filozófiáról vagy magukról a sörökről. Viszont a példájuk bizonyítja, hogy nem mindig csak azok a helyes utak, amiken sokan járnak, hiszen egy többszörösen díjazott, kiváló minőséget képviselő főzdéről van szó, remek sörökkel. Az alapító-tulajdonos Ali Rawech Szamival beszélgettünk.

A The Beercase előfizetői többször is találkozhattak már a HopTop Brewery tételeivel, már az első válogatásunkban szerepelt a magyar piac egyik klasszikus IPA-ja, a Green Zone.

Már akkor feltűnő volt, hogy a Greenzone egy kicsit különutas a magyar felhozatalban, nem azokat a jegyeket mutatta egy IPA-tól, ami akkor divatos volt: kiegyensúlyozottabb, kevésbé intenzív ízvilág jellemezte, de mégis ízig-vérig IPA volt. Mint később megtudtuk, ez a visszafogott, a sörfajták alapvető jegyeire koncentráló stílus nagyon is tudatos. Ahogy a Kaliforniai Stone Brewing kollégája is rácsodálkozott a harmadik HopTop tétel megkóstolása után: „ilyen kiegyensúlyozott söröket még nem ittam Magyarországon”.

Történet

A HopTop sztorija egy kicsit Szami története is, ezért messziről indítottuk a beszélgetést. A 90-es években már „ittam kézműves sört, nem ízlett”, kezdi. Az ezek utáni események láncolatának talán a „teljes véletlenek sorozata” címet is lehetne adni.

„A lányomat vittem edzésre és ott láttam egy sörboltot”, ahova onnantól kezdve be-betért, majd megvásárolta a kezdő-házisörfőző szettet is. Az első sörök természetesen konzervből készültek, de az elkészült produktum balling-foka nem egyezett meg „…azzal, amit ígértek. Felhívtam a boltot, ők viszont átirányítottak a forgalmazóhoz.”

Így ismerte meg Kovács József „Olasz”-t, aki az első Magyar Házisörfőző Egyesület elnöke, a Legenda sörfőzde egyik alapítója és történetesen az adott alapanyag forgalmazója volt. „Azt mondta a telefonban, hogy lehetetlen, hogy rossz legyen a balling fok, menjek be a Legendába és főzzük le, próbáljuk ki.” Kipróbálták, Szaminak lett igaza, kiderült, hogy hibás volt az információ.

A Legendában ismerkedett meg Olasz mellett Utassy Rolanddal is és még sok más sörfőzővel, akiktől nem csak nagyon sokat tanult, de „megtetszett az is, hogy itt vannak ezek az emberek, akik eddig nem sörfőzők voltak, most ezzel foglalkoznak és milyen lelkesedéssel beszélnek róla.”

Folytatódott tehát a házisörfőzés, majd „iskolában” is tanulta azt, közben pedig bekéredzkedett főzdékhez, hogy tudjon tapasztalatot szerezni.

Ekkor egy multinacionális cégben dolgozott, de „itt már megszületett a gondolat, hogy ezzel akarok foglalkozni”, így otthagyta a munkahelyét, hogy elindulhasson a projekt.

A magyarországi kisüzemi szcéna legtöbb szereplőjével ellentétben Szami „átugrotta” a gerilla sörfőzést: a karrierjét feladva vágott bele egyenesen a sörfőzde építésébe. „Úgy gondoltam, van egy piaci nyomás, érdemes egyből csinálni, mert most fog eldőlni, ki az, akiből hosszú távon fontos szereplő lehet a piacon”.

Elindult a keresgélés a hely után, ami nem ment könnyen, mert ami megfelelt, ott már szinte mindenhol felbukkant egy-egy sörfőzde. Egy, a kőbányai M47 ipari parkban talált hellyel kapcsolatban is így hívta fel az ingatlanos: „ez nagyon jó lesz, itt már van sörfőzde” (ez volt a Monyó, majd később a Mad Scientist költözött ide). A régi sörgyár területén levő Maglódi úti telephely pedig szép szimbolikát hordoz.

Amikor megnézte a telephelyet, összefutott a Monyósokkal és elmagyarázta nekik, hogy idő szűkében van a berendezés miatt, és zavarná-e őket, ha lenne egy sörfőző-szomszédjuk. Erre mondta Pein Ádám, a Monyó egyik alapító-tulajdonosa, hogy „Gyere Csupi, jó buli lesz”, ami aztán emblematikussá vált és Szaminak is adott egy löketet.

A jó helyszín megtalálása már nagyon égető volt, hiszen a berendezések véglegesítéséhez szükség volt a helyszínre is. Az igazi kihívás az alapításnál Szami szerint ez volt, mert amíg a sörfőzésben már szerzett tapasztalatot más főzdéknél, addig a főzde felépítésében „nem volt szakmai társ, mindent autodidakta módon tanultam.” Miután meglett a helyszín az M47-ben, „…egyedül ültem itt, méricskéltem, terveztem, hogy hogyan legyen összerakva az egész. A többiek utólag vallották be, egy sörözés mellett persze, hogy akkor még nem nagyon hittek belőle, hogy ebből egyszer sörfőzde lesz.” Ugyanis a teljes üzem összeállítását a berendezést szállító kínai cég mérnökével ketten végezték. Ez persze kalandos volt, hiszen az üzem összerakása közben derültek ki apró részletek. „Egy kiálló alkatrész nem látszódott igazán jól a rajzokon, ezért hegeszteni kellett.” Profi cég nem vállalt rövid határidőn belül munkát, így „mondta a kínai mérnök, hogy ő megcsinálja, ha szerzünk hegesztőt”. Ezeknek a közjátékoknak köszönhető, hogy most mindenféle szerszámuk van, ami a berendezés karbantartásához szükséges. Bár akkor ez nagyon komoly kihívás volt, Szami szerint pozitívan kell látni ezt is: „Nézd, szerintem ennek van egy jó oldala, az utolsó csavarig ismerem a berendezést. Így azért könnyebb jó sört főzni.” Ha kell, apróbb javításokat is elvégez.

Amikor a névről kérdezzük, Szami válaszából újra kirajzolódik az a tudatosság, amivel a főzdét alapította és ami ma is jellemzi őket. A névválasztásnál egyértelműen szempont volt a nemzetközi piacra lépés, ezért „könnyen értelmezhető nevet kerestünk, ami nemzetközi, egyszerű és van benne utalás a sörre. A TopHop már foglalt volt, ezért lett HopTop.”

Sörök

Ami a söröket illeti, az otthonról hozott receptekkel indult a főzde, de Szami és a csapat folyamatosan formálja ezeket, az alapján, hogy a piacnak mire van igénye: szeretnék kiszolgálni a szélesebb, kisüzemi sörrel ismerkedő rétegeket egy állandó színvonalú, jó „alapsörökből” álló szortimenttel, mert „négy hozzávalóból lehet az igazán jó söröket főzni”. Az ínyenceknek pedig érkeznek majd különleges tételek, kollab főzetek a közeljövőben.

A legnehezebb talán az volt az indulásnál, hogy mivel Szami nem volt gerilla sörfőző a piac nagy részével ellentétben, ezért hiányoztak a kapcsolatok, ezen a Főzdepark mellett, a már az első hónapokban elnyert díjak segítettek sokat. A HopTop gyakorlatilag a Midnight Express Stout első főzetével bronzérmet szerzett az European Beer Star versenyen, amivel az első és egyelőre egyetlen magyar sör, ami ilyen elismeréssel részesült. Később az amerikai Commonwealth Cupon majd a Dublin Craft Beer Cupon zsebelt be díjakat az Uluru, a Double Check, a Greenzone és a Midnight Express.

Természetesen a többi hazai kisüzemi főzdéhez hasonlóan a HopTop is érkezik újabb és újabb főzetekkel, mert az ínyenceknek erre van igénye. Ugyanakkor, teszi hozzá Szami, most már ki kell kerülni ebből a szűkebb körből, szélesebb rétegeket is el kell érni, ehhez viszont közérthető, egyszerűbb és olcsóbb sörökre van szükség. Ez viszont a főzőház további fejlesztését igényli, ami a költségek alacsonyan és a minőség egyenletesen tartásához szükséges.

Külföldi fesztiválokra a HopTopot is hívják, de gondosan ki kell választani, hogy melyikre mennek végül, mert egy-egy ilyen sok pénzbe kerül és azért „ez elsősorban a kapcsolatteremtésről és az ismertségről szól, inkább befektetés”.

Szami szerint 2018 a kollab éve, azaz a sörfőzdék (sokszor határokon átívelő) közös munkájának eredményeként létrejövő főzeteké (ezzel még később a The Beercase előfizetői is találkozhatnak – a szerk.). Ez több szempontból is előnyös: a kollab sörökkel egyfelől sok tapasztalatot lehet szerezni, mert a magyar piacon kevésbé honos technikákkal, módszerekkel is találkozhat a főzde. Másfelől jó piacszerzés, és későbbi export-kísérlethez adhat biztosabb alapokat egy-egy ilyen együttműködés.

Sörpiac

Végül a magyaroszági sörpiac állásáról kérdeztük Szamit. Viszonylag bevett tézis, de ő is csak ismételni tudja, hogy amíg a kocsmákkal kizárólagossági szerződéseket kötnek a nagyok, addig nagyon nehéz lesz a kisüzemnek széles körű ismertségeket kötni. (Az interjú elkészítése óta, a Horizont megállapodást írt alá a Carlsberggel a forgalmazásról, ami egy új megközelítés, izgatottan várjuk az eredményét – a szerk.). A kocsmák csapjai ugyanis nem csak a fő értékesítési, hanem a fő promóciós csatorna is, itt lehet jól elérni a fogyasztókat. Itt próbálnak ki újabb söröket, amiket esetleg később levesznek a polcról is a boltban, arról nem is beszélve, hogy csapon levő söröknél talán kevésbé árérzékenyek is a fogyasztók.

Szami szerint nagyon gyors növekedés talán nem várható, mert „be kell ismerni”, hogy drágák a kisüzemi sörök, „de ez ennyibe kerül” és a réteg, aki megengedheti egyelőre sajnos szűk. Ha a kisüzemisör-piac duplázódna, vagy triplázódna, az is óriási dolog lenne és a jelenlegi főzdei kapacitás nem is lenne rá elég. Az érme másik oldala viszont, hogy még így sem érné el az 5 százalékát a teljes itthoni sörfogyasztásnak.

Ami a legfontosabb Szami szerint az az edukáció, mert lehet hogy a pénztárcák nem lesznek vastagabbak, adott mennyiségű pénzből kevesebb, de jobb minőséget lehet(ne) venni. Illetve persze kell egy változás a fejekben is, mert a fogyasztó jelenleg nem érzi, hogy mennyivel kaphat többet a fajlagosan 4-6x drágább sörért. “Hozzá vagyunk szoktatva a 200 forinthoz”, fogalmaz. A lágerről, mint uralkodó fajtáról talán még el is lehet téríteni az embereket, de a nagyon erős ár-kondícionálásról sokkal nehezebb.

A Főzdepark
Az egy helyre településből alakult ki a Főzdepark és a Kraft Sör Egyesület. A Monyó után érkezett Szami és a HopTop, közben balról előzött a Mad Scientist és végül a Horizont telepedett itt le. Ez a négy főzde alkotja ma a Főzdeparkot. Szami szerint, az indulásnál sokat számított a többiek jelenléte és még „mindig nagyon sokat segítünk egymásnak”. Vannak közös projektek, de mindenkinek sok a dolga, így néha „nehéz időt szakítani egymásra”. A lényegi dolgokban természetesen továbbra is van kooperáció, mint a Főzdefeszt, a Kraft Sör Egyesület, de volt közös standjuk külföldi fesztiválon is. „Ez jó, ez mindenkinek az érdeke. Közösek a fogyasztók, közös beszerzésben, közös beszélgetésekben nagyon sok lehetőség van. Ahogy növünk, ez nagyon sokat segít.”

Jemen és az Ignore kampány
„Apai ágon jemeni származású vagyok, de édesapám sem él már ott.” Szamiék szerették volna a saját lehetőségeikhez képest felhívni a közvélemény figyelmét a Jemenben uralkodó borzasztó állapotokra: a sok millió embert fenyegető éhínségre, amivel látszólag nem foglalkozik a nemzetközi média és így az emberekhez sem juthat el. Sokat gondolkodtak, hogy mi lenne a megfelelő módszer erre, különösen, mivel sört készítenek és nem szerettek támadási felületet nyújtani.
Végül az üres sörös üveg mellett döntöttek, ami nem csak szimbolikus, hanem értéksemleges is, mindenki számára ugyanazt az üzenetet hordozza. Az üveg megvásárlásával pedig, az ENSZ illetékes szervezetét is támogathatjátok. Ez ugyanis Szami szerint a lényeg: a lehetőségeinkhez mérten tenni valamit.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.